közönséges búza

Típus

Kozmetikai hatóanyag

Morfológia, Növény leírása

A búza (Triticum aestivum) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó növénynemzetség, mely a búzafajok és fajták változatos éghajlati igénye és jó alkalmazkodóképessége, miatt széles körben elterjedt.A közönséges búza őszi, vagy tavaszi változatát sokfelé termesztik. Fejlődésének kedvez az enyhe ősz, a téli hótakaró és a tavaszi csapadék. Bojtos mellékgyökérzete a talajt dúsan behálózza. Kalásza szélesen lapított 3-4 virágú és a kalász tengelyének kimetszéseibe magánosan lapított oldalukkal támaszkodnak. A virágok közül egyik-másik meddő szokott maradni és a füzérkékből rendesen 2-3 ritkán csak egy mag lesz. A búzának sok faja van, de hogy pontosan mennyi arra nehéz választ adni a folyamatos nemesítéseknek köszönhetően. A botanikusok véleménye nagyon eltérő, ezért a számuk 12 000-re is becsülhető.

Származás, termőhely, lelőhely, előfordulás

A nemzetség egyedei a legrégibb termesztett növények közé tartoznak. A termesztés első ismert előfordulási helye a civilizáció bölcsőjének tekinthető termékeny félhold területére esik. A régészeti kutatások Egyiptom legrégibb emlékei között említik a búzát. A genetikai kapcsolat a természetes vad alakor és a domesztikálódott egyszemű búza és a tönke búza egyedei között azt mutatja, hogy ie. 6000-5000-ben Törökország mai területén lévő Diyarbak?r város környékéről terjedhetett el. A hagyományosan legnagyobb búzatermelő Kínában az ie. 2700-ban már termesztették és az ókori világ szinte, minden vidékéről találhatunk említést termeléséről vagy használatáról.

Felhasznált növényi rész (drog)

Csíraolaj

Hatás, Terápiás felhasználás

Bőrápoló, regeneráló, anyagcsere fokozó

Legfontosabb tartalmi és ható anyagok

Búzacsíra olaj, linolsavak, olajsav, Vitaminok: A, B, C, E, K.

Hatásmechanizmus bővebben

Linolsavak tápláló és regeneráló tulajdonsága miatt kozmetikumokban és a bőrgyógyászatban is alkalmazzák. Anyagcsere fokozó, érelmeszesedett betegeknél fontos diéta alapanyag.